„…Magam is a „túloldalról” jövök. Hatéves koromtól harmincegy éves koromig nem tudtam hogyan kell tanulni.  Nem is szerettem tanulni, mert annyi minden jót lehetett helyette csinálni. A tanulás viszont többnyire unalmas magolásokból állt, mindig csak a következő dolgozatig, vagy felelésig, ami után persze rögtön el is felejtettem a tanultakat.

Nem tudom megmondani, hogy kinek hogyan kell tanulnia, de abban jól tudok segíteni, hogy mindenki fel tudja építeni a saját tanulási stratégiáját.

Hiszen én is a „túloldalról” jövök.” 

Nem szerettem tanulni. 

Rólam is azt mondták a tanáraim, hogy “nagyon jó eszű gyerek, csak lusta”.  Nem csoda, hiszen én sem találtam élményt a tanulásban, így minden máshoz nagyobb kedvem volt. Amikor leérettségiztem, megfogadtam hogy soha többé nem ülök be iskolapadba, örülök, hogy megszabadultam ettől az unalmas, fáradtságos, boldogtalan tevékenységtől. Ezt a fogadalmamat kilenc évig tartottam, amikor is az akkori munkahelyen felajánlott egy jobb állást, de ehhez el kellett végeznem egy főiskolát. Megtettem, persze ismét tanulási segítség nélkül, sok küszködéssel, munka és család mellett szereztem meg az első diplomámat. Ekkor viszont ráébredtem egy rendkívül fontos dologra.  

A tudás jó dolog!  

Megjött a kedvem még több tudás megszerzéséhez, ezért jelentkeztem az ELTE pedagógia szakára, ám abban biztos voltam, hogy ki kell dolgoznom a saját tanulási stratégiámat ahhoz, hogy sikeres legyek. Ekkor kezdtem tanulási stratégiákkal foglalkozni, és kifejleszteni a Lépéselőny tanulási stratégiát, először csak a magam hasznára, de hamar ráébredtem, hogy ezzel másoknak is tudok segíteni. 

A tudásommal másoknak segíteni pedig még jobb dolog. 

Úgy döntöttem, hogy életem hátralévő részében a jövő generációit segítem, hogy nekik ne kelljen annyit küszködniük a tanulással mint nekem kellett, hanem váljanak sikeres, boldog felnőttekké, akik építik tovább ezt a nagyszerű világot.

Ezidáig öt tanulásmódszertani könyvet írtam, több száz tanulásmódszertani kurzust vezettem, több ezer diák használja a Lépéselőny tanulási módszert, kollégáim Magyarországon kívül  a világ több országában oktatják a módszeremet, többek között Németországban, Ausztriában, Svájcban és Romániában.

Elmúltam 50 éves. Több diplomát szereztem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója vagyok, de mellette jelenleg is tanulok, mert hiszem, hogy az emberi létezés értelme a folyamatos fejlődés. Amíg élünk tapasztalatokat szerzünk, új dolgokat próbálunk ki, gyarapítjuk az ismereteinket, vagyis tanulunk. 

Amíg ezt képesek vagyunk megtenni, és megtaláljuk a tanulás élményét, boldog emberi életet élünk. 

Ez a legtöbb, amiben segíthetek.