Ahogy korábbi bejegyzésemben írtam, a kudarc az egyik fő oka annak, hogy a gyerekeknek elmegy a kedvük a tanulástól. Ebben a cikkben szeretnék segíteni abban, hogyan segíthetünk a gyermekünknek, hogy a kudarc ne eltántorítsa, hanem előrelendítse a tudás megszerzésének útján.

A kudarc természetes

Az első és legfontosabb dolog, hogy megmutassuk, átadjuk a gyermekünknek, hogy a kudarcélmények az élet velejárói, mindenkivel (minket is beleértve) megtörténik, hogy hibázik, vagy valami nem úgy sikerül, ahogy szerette volna. A kisgyermekek még könnyen átlendülnek a sikertelenségen, gondoljunk csak arra, mikor járni próbáltak: nem adták föl az első esésnél. Sokszor az iskolai közeg alakítja ki a kudarctól való félelmet, hiszen ott a kudarcok nyilvánosak és sajnos sokszor járnak megaláztatással, méricskéléssel, bélyegzéssel. A való világban azonban kisebb és nagyobb kudarcok épp úgy részei az életünknek, mint a sikereik. Ezért fontos, hogy a gyermekünket felkészítsük erre és megmutassuk a hibák kijavításában rejlő lehetőségeket.

A kudarc lehetőség a fejlődésre

Ha a kudarcra nem úgy tekintünk, mint valamire, amit végleg elrontottunk, hanem úgy mint egy megoldandó problémára, ami által fejlődhetünk, akkor egy idő után a lehetőséget látjuk meg a hibáinkban és nem csüggedünk rajtuk. Nagyszerű lenne, ha a gyerekeink kellő magabiztossággal lépnének az iskolába, felkészülve arra, hogy nem fog mindig minden tökéletesen sikerülni, de ezek a hibák épp úgy részei a tanulásnak, mint a sikerélmények. A kudarc rámutat a hibáinkra, de ezeken ne rágódjunk, hanem nézzünk szembe velük, vizsgáljuk meg őket és gondoljuk át hogyan, miben kell fejlődnünk, ahhoz, hogy legközelebb elkerüljük.

 

Emeljük ki a sikereiket!

Ha sikerül egy korábbi hibát kijavítaniuk, nagyon fontos, hogy ezt kiemeljük a számukra, ezzel megélhetik, hogy fejlődtek a hibáikon keresztül és így a későbbiekben nem rettegni fognak a kudarcélményektől, hanem készek lesznek őket újra átélni, mert van tapasztalatuk arról, hogy sikerült orvosolniuk.

 

Végtelen próbálkozási lehetőség

Ha egy feladat nagyon nehéz és újra és újra úgy érzik, hogy nem sikerül, minden egyes alkalommal időzzünk el a hibák fölött, hiszen így a legapróbb fejlődést is megfigyelhetjük és elkönyvelhetjük. Biztassuk a gyermekünket, hogy nézd ezt és ezt már jól csináltad, pedig korábban nem tudtad, most térjünk rá a következőkre és előbb utóbb menni fog.

Gondoljunk csak a kutatókra, akik egy-egy kísérletet több százszor megismételnek, minden egyes alkalommal kisebb változtatásokkal, míg végül elérik a várt eredményt, ami sokszor egy rendkívüli felfedezés, ami előrébb viszi az emberi fejlődést.

 

Példamutatás

A kudarc kezelését a gyermekünk elsősorban tőlünk tanulja meg. Ahogyan mi viszonyulunk saját hibáinkhoz, ő is hasonlóan fogja értékelni a magáéit. Osszuk meg velük, ha kudarcélmény ért minket a munkahelyünkön vagy más helyzetben és mutassuk meg, mi hogyan oldjuk meg, hogyan lépünk tovább. A saját példa az egyik legnagyobb motiváló erő, amivel segíthetjük a gyermekünket.

A jó tanulóknak nehezebb.

Furcsán hangozhat, de általában a sikeres, jó tanuló gyerekeknek sokkal nehezebb megküzdeni a kudarcélményekkel. Nincsenek hozzászokva és könnyen lehet, hogy önbecsülésük a jó tanulmányi eredményeikhez kötődik. Náluk különösen fontos, hogy jól reagáljunk a sikertelenségükre, hogy megbeszéljük velük, hogy a kudarc épp úgy része az életnek, mit a siker, sőt segíthet abban, hogy még sikeresebbé váljanak.

 

A kudarc tehát lehet a fejlődés egyik fontos eszköze, ami fejleszti az önbecsülést és a magukba vetett hitüket, de ehhez szükségük van a mi támogatásunkra, odafigyelésünkre. A mi megfelelő hozzáállásunkra.